Elek Gábor egy interjúban elmondta, miért a BL döntőbe jutáskor jelentették be a távozást

– A budapesti Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutó FTC női kézilabdacsapatától nyáron távozó Elek Gáborral a Nemzeti Sport készített interjút.

A francia Metz elleni negyeddöntő 33–26-ra megnyert idegenbeli visszavágója után arról beszélt, hogy sok csodát megélt már, de ehhez foghatót még nem, és teljesen értetlenül állt a második meccsen látottak előtt. Miként értékeli most a szenzációs továbbjutást?

– Jó mentalitással álltunk neki a visszavágónak, nagyon meg akartuk nyerni a mérkőzést – válaszolta Elek Gábor, az FTC-Rail Cargo Hungaria edzője, aki együttesével az elmúlt hétvégén először jutott be a BL budapesti négyes döntőjébe. – Amit a találkozó után is elmondtam, azt halál komolyan gondoltam, hogy az egész idény negatív történései után most sokat visszakaptunk. Minden szempontból hullámzó az évünk, annyi baj sújtott minket, hogy azt nem lehet elmondani. A metzi második félidőben sok szerencse visszajött, éreztük, mintha fentről fognák a kezünket.

– Amit a sors egyszer elvesz, azt máskor visszaadja?

– Van egy mondás a kézilabdában, ami valahogy így hangzik: isten ikszre játszik.

– Ez történt Metzben?

– Nyilván mi is nagyon kellettünk a továbbjutáshoz, nem volt gyenge teljesítmény a csapatban, és nagyon hittünk benne, hogy sikerülhet. A szívünk-lelkünk benne volt a mérkőzésben, de összességében ez kevés lett volna, ha a franciáknál nincs gyenge kapusteljesítmény, Tamara Horacek sem villogott úgy, mint az első meccsen, amikor szinte egymaga vert meg minket, a dán Louise Burgaard sem játszott a Metzben. De mindig azt mondom, ellenünk senki se hivatkozzon a hiányzókra, mert nálunk három válogatott kerettag dőlt ki Cirjenics-Kovacsics Anikó, Kovács Anett és a francia Béatrice Edwige személyében. Én is sokat beszélek arról, mennyire fontos tényező a mentális erő és fölény. Ezeket a meccseket az nyeri meg, aki erősebb szellemileg, és mindig azt mondjuk, hogy a magyarok ebben gyengék. Sokszor leszögeztem már, ha egy csapat nem hisz valamiben, azt nem is tudja megcsinálni, most viszont olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmes játékosok ijedtek meg a túloldalon. Amire szintén büszke vagyok, hogy a Metz legendás a jó erőnlétéről, de a második félidőben felül tudtuk múlni.

– Közvetlenül a negyeddöntő visszavágója után vált hivatalossá, hogy tizenöt év után, a nyártól közös megegyezéssel távozik a vezetőedzői posztról. Mi vezetett a döntésig?

– Szeretném leszögezni, hogy minden az én kérésemnek megfelelően alakult a kommunikáció során. Más szempontból is mindent úgy alakított a klub, ahogyan kértem. Így döntöttünk, nagyon nagy barátságban válunk el. Ide születtem, fradistaként is halok meg, csak köszönettel tartozom mindenkinek. Ennél a klubnál lettem az, aki vagyok, mindent – a családomat, tulajdonképpen az életemet is – ennek az egyesületnek köszönhetek.

– A játékosok mikor tudták meg, hogy nem önnel kezdik el a következő idényt?

– Az volt a kérésem, hogy a metzi visszavágó végéig nem tudathatja meg a csapat, én is szigorúan tartottam magam ehhez. Többekben felvetődött, hogy azért nyertünk Franciaországban, mert megsúgtam a játékosoknak, hogy távozom a nyáron – nem súgtam meg. Sőt nagyon vigyáztam rá, hogy amennyire csak lehetséges, ne is lássanak rajtam semmit.

– Először léphet pályára az FTC a Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjében, amelyben egyúttal utoljára vezetheti a csapatát.

– Nagyon kegyes hozzám az élet. Ennél szebben nem lehet búcsúzni, ez filmszerű.